Mások Violája

Sokat szenvedek attól, hogy a mindennapi környezetem nem inspiráló, a tájékozottság, műveltség egyre ritkább, nem tartozik a mindennapos értékek közé.

Ezért is gondolok sokat könyves múltamra. Csodálatos dolog minden nap kézbe venni az éppen megjelent műveket, hivatalból belelapozni, - olvasni. Mindezt olyan kollégák között, akinek nem indulnak el otthonról úgy, hogy ne lennének képben a napi közéleti, gazdasági, kulturális hírekben, akik nem csak mai celeb világunkról tudnak. Ilyen volt Viola is, a nyugdíjas adminisztrátor. Szerencsés vagyok, sok embertől tanultam a munkám során is. 

Manapság a környezetem egyáltalán nem inspiráló, hiányzik, hogy nem látták Sulyok Máriát, nem járnak színházba, nem tudják milyen könyvek jelennek meg, és egyszer csak rádöbbentem, környezetemnek én vagyok a Violája. Tőlem tanulnának, tőlem várják az inspirációt?